Zenetörténeti dolgozatok-2
| Vagantes trió | Szabó István  | Europica Varietas | A világ harmóniái | Zenetörténeti dolgozatok-1 | Publikációk, kották | Szabó István lantmũsorai | Szabó István-video | Zenetörténeti dolgozatok-2 | 

 

 

Lantos Szabó István:

 

„Passamezo vom Ungern”

Bakfark Bálint elveszett lantmũvének rekonstrukciója

 

A 16. század lantmũvészetében jelentõs személyiség, Bakfark Bálint kompozícióit két nyomtatott  lantkönyvébõl, illetve kéziratos tabulatúrákból ismerjük.

A nyomtatványokban recercarokat, fantáziákat valamint többszólamú vokákis mũvek feldolgozásait (intavolációkat) találunk. A század kéziratos lanttabulatúráiban felbukkan néhány táncdarab is, melyek szöveges bejegyzései Bakfark szerzÕségére utalhatnak.  Achatius Dohna gróf,   mũkedvelõ    lantos emlékkönyvébe  Bakfark Bálint saját kezével jegyezte le német lanttabulatúrában a Je prens engrey   szövegkezdetũ chansont. Ugyanebben a forrásban az 50. lapon 43. sorszámmal egy tánckompozíció a „Passamezo vom Ungern” felirattal szerepel. Bakfarkot a kortársak gyakran illették a magyar származására utaló megnevezéssel így a zenetörténet az idézett darabot is a magyar lantos szerzeményének tekinti. [1]

 

A magyarországi lantzene történetének kutatója, Király Péter szóbeli közlése szerint noha a Je prens engrey és a Passamezo egymás közelében van,  a leírásuk nem kapcsolódik szorosan össze.  Bakfark  1551 áprilisa körül jegyezte le az intavolációt egy dupla oldalra, késÕbb beírták az elÕtte és utánna lévÕ  szabad helyre a többi darabot.  A Je prens engrey intavolációt átugorja a darabok számozása. A Passamezo 1552 októberében,  vagy kb.másfél évvel késÕbb került a lantkönyvbe.

 

A Dohna - lantkönyv egykor a königsbergi városi könyvtár tulajdonában volt, de a második világháború során elveszett vagy megsemmisült [2].

A chanson-intavoláció tabulatúrájának fennmaradt fényképmásolata és modern kottaátirata a Bakfark összkiadásban megjelent, a táncdarabból csak három és félütemnyi kotta ismert Hans - Peter Kosack közlése nyomán [3]

 

Bakfark Bálint életét és munkásságát a modern zenetörténetben elsõként Gombosi Ottó ismertette [4], aki könyvének függelékében a lantos tíz fantáziájának kottaátiratát is közölte. Tanulmánya III. fejezetének a végén a „Passamezo vom Ungern” kapcsán megjegyzi, hogy

 „ Bakfark mũve a moll-passamezzo-témát, a passamezzo antico-t dolgozza fel, abban a formájában, amely a periodizálást nem a dúrparallellbÕl, hanem a tonikából indítja” [5]. A további néhány mondatból kitũnik, hogy Gombosi még látta a Dohna-könyv tabulatúráját. Az 1933 – ban  a cambridgei nemzetközi zenetudományi kongresszuson tartott elÕadásához és a basszusvariációkról készült cikkéhez szolgáltathatott adalékokat a Bakfark mũ  tanulmányozása. 

 
Gombosi Ottó 1951 és 1955 között  az Amerikai Egyesült Államok  Cambridge városában mũködÕ   Harvard University  Zenemũvészeti Tanszékének professzora volt. Az egyetem nemrégiben közzétette a zenetudós jegyzeteinek listáját, részletezve az egyes tömbök tartalmát [6]
E jegyzék szerint az 1. számú doboz 3. irattartójában „Passamezzo” címszó alatt többek között a Dohna – lanttabulatúra „Passamezo vom Ungern” címũ  darabjának Gombosi által készített kottaátirata is megtalálható. Az egyetem  Loeb Zenei Könyvtára a világhálóra is feltette ezt a lapot, így megismerhetÕ – legalább egy  kottavázlatban – a Bakfark szerzeményének tekintett mũ.[7]

 

 Az oldal tetején az elsÕ sor jelzi, hogy az emlékkönyv 42. darabja a So wünsch ich ihr szövegkezdetũ  német dal (a lap alsó harmadába került e mũ  elsÕ négy ütemének kottaátirata). A felsÕ rész közepén a második sorban találjuk a Bakfark-darab sorszámát és címét, a balszélen a lelõhely (Königsberg) nevét valamint az oldalszámra utaló S.50. jelzést, a jobb felsÕ sarokban a tabulatúra valószínũsíthetÕ bejegyzési idejét (1552). Gombosi tíz kottasorban, két kulcsos rendszerben készítette el a passamezzo átiratát.

A kottasorok mellett a jobb szélen a német tabulatúra jeleire utaló jegyzetek láthatók. A darab végén Gombosi felírta, hogy a saját kategorizálasa szerint melyik passamezzo típushoz sorolható a táncvariáció. A lap alsó felébe került az emlékkönyv 21. oldalának 10. sorszámú darabja ugyancsak két kulcsos rendszerben kottázva („ Ich klag den Tag…”).

 A jobb alsó harmadba Gombosi az emlékkönyv egyéb passamezzoinak típusba sorolásához készített jegyzeteket.

    

A Passamezo vom Ungern kottájából kitũnik, hogy Gombosi a könyvtári jegyzetelés során egy gyors, vázlatos, késÕbbi tisztázatra váró átíratot készített. Az elsÕ négy ütem 4/4 beosztású, a késõbbiekben 2/4 következik, mely néhány helyen ismét kétszeresére bÕvül. A Bakfark – monográfiában írt néhány mondatos ismertetÕjében 16 ütemes témáról ír, mely megismétlÕdik egy újabb feldolgozásban [8]. Vagyis maga Gombosi a 4/4-es beosztást vitte volna végig egy közreadás esetén. A lanttabulatúrák, mint fogástáblázatok sajátossága az, hogy bármilyen alaphangolású lanton játszhatók a mũvek, amennyiben a lant üresen (lefogás nélkül) megpendített húrjainak egymáshoz viszonyított hangmagassága megfelel a tabulatúrának. A lapszéli jegyzetek tanúsága szerint Gombosi az átiratban a német tabulatúra jeleit „A” hangolású lantra alkalmazta.

 

Ahhoz, hogy az általunk elkészített rekonstrukciót egybevethessük Gombosi jegyzeteivel, meg kell ismerkednünk a 16. századi német lanttabulatúrával. A Mattheus Waissel lantkönyvében található fogástáblázaton számok, kis- és  nagybetũk, valamint a VI. fekvéstõl felülvonással ellátott kisbetũk szerepelnek [9] (2. kép).

 

 

 

 

A lantnyakra rajzolt húrok alaphangja balról jobbra haladva a mi esetünkben: A, d, g, h, e’, a’. 

Ezek jelei rendre: A, 1, 2, 3, 4,  5 ;az elsÕ fekvés jelei: B, a, b, c, d,  e;    stb.

A jelek és hangok megfeleltetését a VIII. fekvésig egy kottás táblázatban áttekinthetjük (3. kép).

 

 

Ezt a táblázatot használva a megszólaló hangok a tabulatúrából a kottába írhatók. Mivel a lanttabulatúra ritmusjelei a dallam mozgásában mindig a legkisebb ritmusértéket mutatják, a többszólamú zenei szövet polifón átírása a kottaíró szubjektív megoldását igényli. Nyomtatott német tabulatúra esetén (a sajátos „gótbetũk” megismerésével) minden nehézség nélkül megtörténhet a jelek és a hangok megfeleltetése. A kéziratok olvasási bizonytalanságát többek között a következÕ tényezÕk okozhatják:

a)      a lejegyzÕ sajátos írásmódja miatt a jel nehezen olvasható, vagy másikkal összetéveszthetÕ,

b)      a nagyon hasonló karaktereket már a tabulatúra készítÕje rosszul másolta,

c)      a szükséges felülvonások elmaradtak, vagy felesleges felülvonások kerültek a betũkre.

 

Tekintsük most azt a tisztázatot, amelyet Gombosi vázlatos kottája alapján elkészítettünk a német tabulatúra rekonstrukciójával együtt. (4.-5. kép)

 

 

 

 

 

A német tabulatúra visszaállítása értelemszerũen önkényes az olyan esetekben, ahol a kottában szereplõ hang üres húron, vagy egy másik húron lefogva „fekvésben” is megszólaltatható. (Például kottánk 17. ütemében a d hang az 1 jellel vagy az F jellel is megvalósítható).

 

Megjegyzések a rekostrukcióhoz illetve Gombosi-kottájához a tisztázat ütemszámai szerint :

 ( A tabulatúra felülvonásos jeleit  o- ,  p,  k, stb formában írom.)

5. ütem, 6. tizenhatod: Gombosi lapszéli megjegyzése szerint a tabulatúrában a c’ hang  jele áll az e’ hang jele helyett.

7. ütem : a hangok megtartása mellett az alt és a tenor polifón szólamvezetését javaslom.

10. ütem, 5. nyolcad: Gombosi a lap szélén jelzi, hogy a c’’ hang az eredetiben nem pontozott.  

12. ütem, 2. fél: Gombosi jegyzete szerint a tabulatúrában a magasabb hang (e’) jele az alacsonyabb hang (c’) jele alatt van.

14. ütem, 5. nyolcad: Gombosi megjegyzi, hogy a tabulatúra jele g hangot ad az e’ helyett.  ElképzelhetÕnek tartom, hogy a g hang megtartása mellett kellene az e’-vel kiegészíteni a szólamot.

14. ütem, 4. negyed: Gombosi felkiáltójellel hangsúlyozza, hogy az akkord legfelsÕ hangja a tabulatúra jele szerint d”. Az analóg 30. ütemnek és a konszonanciának megfelelÕen cisz’’ -re javítottam.

16. ütem: Gombosi kéziratából az ütem második fele hiányzik. Ezt pótoltam a fél értékũ  a’ hanggal.

17. ütem: a második negyed Gombosinál a, az analóg 25. ütemben itt d’ áll. ElképzelhetÕ, hogy a tabulatúrában a

  g-  jel helyett g olvasható. A negyedik nyolcadban Gombosi h’ – t ír, a szoprán szólamvezetése viszont a 25. ütemnek megfelelÕen e” – t igényel. Itt a tabulatúrában a  k- helyett állhatott a hibás k jel. 

21. ütem, második nyolcad: A tabulatúrában o állhatott, ezért ír Gombosi g’-t. 
Az o-
 jelet, vagyis a c” hangot tartom helyesnek a megfelelÕ szólamvezetéshez. 

22. ütem, negyedik nyolcad: Gombosi átiratában c’. A tabulatúrában valószínũleg c jel olvasható a  c- jel helyett.

25. ütem, elsÕ akkord középsõ hangja: Gombosi hangsúlyozottan e’’-t ír. A tabulatúrában talán z jel olvasható az analóg 17. ütemben látható 7 jel (a’hang) helyett .

26. ütem: az elsÕ akkord alaphangja Gombosi kottájában a, viszont a harmóniaváz d - t igényel. Vélhetõen f -  jelet olvas  az F jel helyett. A negyedik nyolcadban a 21. ütemnek megfelelÕ eset ismétlÕdik.

27. ütem, második nyolcad: a tabulatúrában p állhatott a  p- helyett.
29. ütem, ötödik nyolcad: a tabulatúrában k-
 állhatott a k helyett.     

 

Természetesen még elÕkerülhet Gombosi közreadásra elÕkészített átirata, vagy akár az eredeti lantkézirat. A most közzétett anyag lehetÕséget ad arra, hogy más lanttabulatúrákban is kutathassunk változatok után. 

 

 Addig is álljon itt összehasonlításként Emanuel Wurstisen  1591 -ben lejegyzett német lanttabulatúrájából [10]  a XII. Passomezo egy szakasza (Basel, F IX 70, 168-169. old), és ennek egybevetése a Bakfarknak tulajdonított darab 17-24. ütemével

 

 

 

A baseli tabulatúra  Passomezója a periodizáslást nem a tonikából, hanem a dúr paralellbÕl indítja, ellentétben a Bakfarnak tulajdonított passamezoval. A magasabb fekvésbe helyezett variációs szakasz  nyolc üteme viszont figyelemre méltó kapcsolatot mutat a Passamezo vom Ungern 17-24 ütemeivel. A basszus és a töltÕszólamok által meghatározott harmónia a passamezo – tematika sajátosságából következÕen nyilvánvalóan azonos. A melódia vonalvezetésére tekintve azonban különösen szoros egyezést tapasztalunk. A 17-20 ütemekben valamint a 22. ütemben a baseli darab követi a Passamezo vom Ungern dallamát a szokásos díszítési manírokkal dúsítva. A 21., 23. és 24. ütem dallama teljesen azonos a két kéziratban.

    Az elÕbbiek nyomán felvetÕdhet a kérdés, hogy amennyiben az Ungern megjelölés valóban Bakfarkra utal, valyon nem a tÕle kapott” vagy az „általa leírt” jelentésben kell-e  a címet értelmeznünk. Király Péter véleménye szerint nem szabad elvetnünk azt a lehetÕséget sem, hogy a baseli tabulatúra motívumai és a Bakfarkhoz kapcsolt feldolgozás megfelelÕ szakasza egy közös, esetleg billentyũs forrásra vezethetÕk vissza.

 

Jegyzetek

[1]  Király Péter, A lantjáték Magyarországon a XV. Századtól a XVII. század közepéig, Bp., Balassi, 1995, 183

[2] Jelzete: Gen. 2.150.

[3] Valentin Bakfark, Opera omnia III , közreadja: Homolya István – Benkõ Dániel, Editio Musica Budapest, 1981

[4] Gombosi Ottó, Bakfark Bálint élete és mũvei, Bp., 1935

[5] Uo., 47

[6] https://hollisarchives.lib.harvard.edu/repositories/27/archival_objects/1368772

 

[7] https://blogs.harvard.edu/loebmusic/2016/05/04/gombosis-nachlass-1925-1955/

 

[8] GOMBOSI, i.m.47

[9] Mattheus WAISSEL, Lautenbuch, Frankfurt,1592 

[10] https://www.e-manuscripta.ch/doi/10.7891/e-manuscripta-13217